TIZENNYOLC

Iella Wessiri több szempontból sem akarta elhinni, hogy önszántából jelentkezett erre a feladatra. Megértette az ügy fontosságát, és azt, hogy ebből mennyi jó származik az Ashernnek, de alapjában véve ellenezte az egészet. Gyilkosság ez, nem más.

Amikor Elscol vázolta a küldetés lényegét, ő egyszerűen a szankcióeufemizmussal jellemezte azt, amit tenni készültek a Xucphra-konszern egyik hatalmassága, Aerin Dlarit ellen. Az öreg Dlaritet kinevezték a Thyferrai Honi Véderő tábornokává. A napi tennivalókat rábízta Barst Roite őrnagyra, mialatt ő az egyenruhájában feszítve többnyire társadalmi feladatokat látott el. Számtalanszor megjelent a helyi médiákban, hogy biztosítsa Xucphra-beli társait arról, hogy az Ashern az ellenőrzése alatt áll, és a szép idők már nincsenek messze.

- Kézenfekvő célponttá tette magát. - Elscol széttárt karokkal adott nyomatékot véleményének. - Ha kiiktatjuk, azzal a Xucphra társadalom alapjait romboljuk le. Iella tiltakozott a terv ellen.

- Dlarit aligha tekinthető katonai célpontnak. Ő egy majom. Kiiktathatjuk akkor is, ha valamelyik szövetségesét tesszük el láb alól.

- Valóban, de azzal nem befolyásolnánk a háború menetét. Meg kell rémítenünk őket, mégpedig alaposan.

- És katonai célpont megsemmisítésével ezt nem érjük el?

- Talán. De ez gyorsabb. Iella a homlokát ráncolta.

- Ha találomra lőnénk le valakit, az nem volna elég?

Elscol vállat vont.

- Elképzelhető. De az már a B terv.

- Nem mondhatjátok komolyan - állt fel Iella, és meredt hitetlenkedve a nála alacsonyabb nőre. - Ez gyilkosság. Ez gyilkosság, a szándék és a cél ellenére is az. Nem ölhettek meg ártatlan embereket.

- Nézd, Iella, itt nincsenek ártatlan emberek. - Elscol csípőre tette a kezét. - Az évek folyamán számos világ felszabadításában vettem részt. És ennek a munkának egy része abból állt, hogy felvilágosítottam az embereket arról, ami körülöttük folyik. Az emberek azt hiszik, hogy ha nem szólnak semmit, és nem tesznek semmit, akkor nem részesei a háborúnak, csakhogy apátiájuk annak bizonyítéka, hogy nem akarnak változtatni a status quón. Rá kell döbbentenünk őket, hogy azzal, ha énem döntenek, megteszik a legrosszabb döntést. Ha ezt megértik, akkor elkezdenek gondolkodni a lehetőségeikről. És mi majd megmutatjuk nekik, hogy a legrosszabb választás a Birodalom volna.

Iella felemelte a fejét.

- A Fekete Nap ugyanezt a racionálét használta fel gyilkosságainak fedezésére.

- Azért némi különbség van a Fekete Nap és miközöttünk.

- Ó, egyet mondj!

- A Fekete Nap maga volt a kapzsiság és önzés. - Elscol körülnézett a teremben összegyűlt embereken és vratixokon. - Mi a szabadságunkért küzdünk, azért, hogy úgy élhessünk, ahogyan nekünk tetszik. Mi az egyetlen olyan dologért harcolunk, amiért érdemes harcolni.

- És ha úgy döntenek, hogy nekik a Birodalom uralma megfelel?

- Akciónkat a trónfosztásra tett kísérletként fogják értelmezni. - Elscol a homlokát ráncolva folytatta. - Te egy olyan világról származol, ahol parancsuralom volt, ahol nem tudtad megvédeni az ártatlanokat a bűnözők karmaiból. Arra csak akkor lettél volna képes, ha nem áll mögötted a kormány, amely megtorolja a tetteidet. Olyan igazságszolgáltatási rendszerben éltél, amely folyton megújítja az emberek engedelmességét. Ez érthető és megbocsátható. És azt is tudom, hogy mindemellett láttál olyan bűnözőket, akiket csak kábítóval lehetett megállítani... Éppen az ilyenek ellen lépünk fel most. Dlarit látszólag fegyvertelen, csakhogy egy olyan rendszert támogat, amelyik a vratixokat rabszolgaságba taszítja. Egy olyan rendszert támogat, amelyik lények milliárdjainak okoz szükségtelen szenvedést, csak mert nem tudják megfizetni a gyógyszert. Az ő kezére tapad azok vére, akik a bactahiány miatt halnak meg, ahogyan az Alazhi legénysége családtagjainak vére is.

Iella bólintott.

- Nem vonom kétségbe annak igazát, amit mondtál, Dlaritról. És tedd hozzá azt is, hogy a lánya a Birodalomnak kémkedett, és csapdába csalta Corrant! Az a probléma, hogy kellemetlenül érzem magam, amiért meg kell ölnünk, különösen az otthonában.

- Az akció itt a leghatásosabb. Hologramot készítünk róla, és terjeszteni fogjuk. Az álláspontunkat így tudjuk a leggyorsabban elterjeszteni.

- És hullarablókká válunk. Mi van Dlarit embereivel és a családjával? Mit teszünk, ha ránk találnak?

Elscol állán megrezzent egy izom.

- Majd a kábító segít.

Iella ráemelte a tekintetét.

- Ez úgy hangzik, mintha hajlandó volnál megölni a gyerekeit is.

- Erisi is a lánya... az ártatlan hutt ivadék is veszedelmes huttá cseperedik.

- De ha a leszármazottait életben hagyjuk, az azt is jelentheti, hogy irgalmat gyakorlunk azok felett, akik hajlandók felismerni tettük veszélyességét, nem? - Iella ránézett. - Nem?

- Ezzel csak nehezíted a dolgunkat, amit akkor is el kell végeznünk - Elscol körülnézett az eligazítóban. - Van még filozófusi ellenvetés, vagy elkezdhetjük a tervezést?

Senki nem szólt, így Elscol nyomban nekilátott a támadás megtervezésének. És micsoda munkát végzett! Tapasztalata és szervezőkészsége megmutatkozott abban, ahogyan feltörte a Dlarit-birtok biztonsági rendszerét. Iella nem egy eligazításon vett részt a CorSecnél egy-egy bűnöző vagy bűnfészek felszámolása előtt, de Elscol eligazítása alaposság és előrelátás tekintetében felvette velük a versenyt.

Mindenki, még maga Iella is elcsodálkozott azon, hogy beleegyezett az önkéntes Ashern kommandóegységgel való együttműködésre. A team magját Elscol, Sixtus és három birodalmi haditengerészeti ügynök társuk képezte. Iella, két vratix és négy humán - valamennyien Zaltin menekültek - alkották a csapat másik részét. Mindenki kapott egy kábítót, egy kábítókarabélyt, egy komot és könnyű páncélt, ami nyaktól lágyékig elől-hátul befedte őket, s bár arra nem volt alkalmas, hogy egy erősebb fokozatú kábító lövedéket felfogjon, de ha csak annyit tesz, hogy nem engedi behatolni test belsejébe, az áldozatnak esélye van a túlélésre.

Iella egy hatalmas akonijefa mögött lapult. A levegő páratartalma egyelőre nem engedte a talaj fölé telepedni a hőséget, így a páncélmellény sem okozott túl sok kényelmetlenséget. Ellenkezőleg, a lágy szellő még hűtötte is verejtékező testét. Viszont megszűri a hangokat, és a saját zajomtól nem hallom a többieket. Elfújta szeméből egyik elszabadult hajtincsét, és maga elé meredt a sötétbe.

Elscol és társai alig észlelhető árnyakként lopakodtak előre a Dlarit-birtokot körülvevő esőerdő fái között. Maga a birtok egy valaha vulkáni hegy lábánál, egy kisebb dombon terült el. A róla nappali fényben készült hologramok szerint szédítően szép volt. A természetes kőből épült kastély apró, mesterséges vulkánként emelkedett ki a környező dzsungelből. A háttérben a hegyoldalról lezúduló vízesés tette a környezetet a Paradicsomhoz hasonlatossá.

Kidolgozták a birtokra való bejutás módját is. A forgalom többnyire légcsiklóval zajlott. Negyvenöt kilométer hosszú, egysávos út kötötte össze a birtokot a legközelebbi, dél felé tartó főúttal. De ezt is számos természetes szűkület, kanyar, kapu és egyéb, jól ellenőrizhető akadály tagolta, ami kiváló rejteket biztosított a kastélynak, ugyanakkor megnehezített mindennemű illetéktelen behatolást. Ennek megfelelően a jogosulatlan légisikló-forgalmat is ellenőrizték, mégpedig Comar Tritracker légibójákkal, amiket kijátszani kész öngyilkosságnak tűnt. Mindamellett az esőerdő járható ösvényein kihelyezett szenzorokkal is számolni kellett.

Az Ashern a Zaltinok számítógéprendszerébe behatolva belépett a műholdjaik adatbázisába, s hőfényképek segítségével még a járőrök útvonalait is feltérképezték. Ezzel a módszerrel megtalálták az erdőbe telepített szenzorokat, és arra is rájöttek, hogy a humán járőrök előnyben részesítik a vízeséssel és a hegyoldallal átellenes területet. A szenzorok elemzése kimutatta, hogy a hegyoldalra telepített érzékelőket átalakították, nehogy a vízesés zaja és a vízpára befolyásolja az érzékelésüket.

Ennek megfelelően a hegyoldal felől közelítettek, a pára és a vízesés fedezékében. Amint besötétedett, leereszkedtek a hegyoldalon, és igyekeztek olyan közel maradni a vízeséshez, amennyire csak lehetett. Útjuk nagyobbik szakaszát, a legnagyobb vízesés vízfüggönye mögött, a sziklafalon tették meg. Leérve szétszóródtak, és a szenzorok hatósugarának peremén maradva kacskaringós útvonalon haladtak tovább.

A hírszerző ügynökök mentek elöl. Bár termetre akkorák voltak, mint a rohamosztagosok, Sixtus emberei meglepően gyorsak és csendesek voltak. Iella több mint boldog volt, hogy velük mehetett. Bármennyire is kíméletlenek a rohamosztagosok, ezekben az emberekben ellenfelükre találnak. A birodalmi haditengerészet hírszerzésének legelitebb alakulatából válogatták őket össze, ami igen bölcs döntésnek bizonyult.

Iella halk kattanást hallott a komjában, mire megszaporázta a lépteit. Utolérte Elscolt, és abba az irányba nézett, amerre az alacsonyabb nő mutatott. A házból kiszűrődő fényben megpillantotta a THV két thyferrai katonáját, amint párban járőröznek. Elscol kétszer rákoppintott a komjára. A katonák sziluettje egyszeriben beleolvadt két nagyobb alak körvonalába. Hang nem hallatszott, de két újabb koppanás jelezte, hogy az őrök ki vannak iktatva.

A csapat továbbhaladt a kastélyt körbeölelő tisztás felé. Alig huszonöt méterre voltak a birtok szoláriumától. Iella fél térdre ereszkedett, és kitapogatta az egyik semlegesített őr pulzusát. Eközben észrevette, hogy a katona meglehetősen izzad, s ebből megértette, mi történt. A kábító lövedék hangja ilyen párás környezetben messzire hallatszik, a kékes torkolattűz pedig messzire ellátszik. Ezeknek a katonáknak meg kellett halniuk.

Elscol megérintette a két katona vállát, mire azok futva elfoglalták állásaikat a szolárium árnyékában. Iella azon kapta magát, hogy visszatartott lélegzettel várja a házból a reakciót. Egy koppanás jelezte, hogy a kommandósok biztonságban vannak. Elscol két koppintással nyugtázta. Iella felkészült a futásra.

A kommandósok kis elektronikus szerkezetet vettek elő a táskájukból, és a szolárium ajtajára erősítették. Iella látta a rajtuk villózó fényeket. Közülük öt egy idő után zöldre váltott, miután az egyik kommandós könnyű rúgással kinyitotta az ajtót. A komban két koppanás hallatszott, és Iella futni kezdett. Minden lépésnél várta a vörös halálsugarat, ami a sötétségből suhan feléje. Valósággal repült a levegőben, annyira igyekezett. Látta már a társait hasonló helyzetben meghalni, amint arcukon döbbent csodálkozással vették tudomásul, hogy a halhatatlanságba vetett hitük mégiscsak szétfoszlott. A halál - különösen az erőszakos halál - pillanatában senki sem vonzó jelenség.

Elérte az ajtót, berontott rajta, és balra ugorva a falhoz lapult, szemben az első kommandóssal. Nem sokkal utána megérkezett Elscol és Sixtus is. Két koppanás jelezte a többieknek, hogy ők is jöhetnek. A katonák valósággal elözönlötték a szolárium folyosóját.

Elscol és Sixtus elindult a fő szintre vezető lépcsőn. Iella követte őket a sötét folyosóra, amelyben csak az egyik nyitott ajtó mögül kiszűrődő halványsárga fény derengett. A sötétség nem lepte meg. A rajtaütéshez az éjfél és hajnal közötti időszakot választották, kihasználandó az előnyt, hogy a legtöbb ember ilyenkor alszik. A kiszűrődő fény így is furcsának tűnt, ezért óvatosnak kell lenniük.

Ilyenkor már senki nem dolgozik. Lehet, hogy ez Dlarit irodája. Iella óvatosan lopakodott előre. Alig tíz méter választotta el az ajtótól, de neki elég volt két másodperc, hogy odaérjen. Gyorsan kidugta a fejét, és belesett a helyiségbe. Elmosolyodott, és két koppintással közelebb hívta a többieket.

Berontott az irodába, és megrázta a fejét. Legszebb THV uniformisában feszítve Aerin Dlarit egy magas támlájú karosszékben ült. Az asztalára helyezett holoprojektor egy szobor képét varázsolta a szobába: Dlarit piedesztálon álló életnagyságú szobrát. A hologram lassan forgott, a talapzat körül éljenző, tapsoló tömeg zsivajgott.

Elscol elővette a kábítóját, és suttogva megszólalt:

- Megvan, éppen szunyókál. Emlékművet állított saját egójának, és a Birodalomba vetett elhibázott hitének.

Iella megérintette a karját.

- Várj, van egy ötletem. Ezzel még többet nyerhetünk.

- Meg kell halnia.

- Meg is fog, mégpedig ezerszeresen. - Iella elővette a fegyverét, és kábítóra állította. - Két őrt megöltünk, ebből már tudhatják, hogy nem tréfálunk. Bízz bennem, ez működni fog.

- Ha nem fog tetszeni, megölöm.

- Tetszeni fog - mosolygott rá Iella. - És még többet nyerünk vele.

Iella elmondta a tervét, Elscol ellenezte, de Sixtus mellette volt. Végül Elscol beadta a derekát. Iella leadott egy lövést az alvó tábornokra, majd munkához látott. A társaság elhagyta a terepet, és bár Iella magával cipelte Dlarit tábornok nehéz uniformisát, a visszaút könnyebbnek bizonyult, mint a behatolás.